1. rész: Minden kezdet nehéz!

3 hónappal ezelőtt...
- Nem akarok elköltözni!- csaptam le a matekkönyvet az asztalra. Szegénykének már úgyis mindegy volt, noha most az egyszer nem volt hibás semmiben.
- Lollye, értsd meg, ez egy kihagyhatatlan ajánlat! Ki tudja, mikor kapok még egy ilyen lehetőséget legközelebb! Ráadásul csak pár évről van szó! Nem nagy dolog! Szerintem még élveznéd is!
-Mit? Hogy tüdőrákot kapok a sok szmogtól? És herótot a sok sznobtól?
- Hagyd már ezeket a szójátékokat! Képzeld csak el! Los Angeles! Az angyalok városa! Ott van egy csomó látnivaló, ráadásul sokkal többet görkorcsolyázhatsz, akár verseny szintre is viheted!
- Persze, csakis! Miért nem tudod a munkádat e-mailben átküldeni, mint eddig?
- Ezt te nem értheted! A főszerkesztő-helyettesi munkát nem lehet csak úgy e-mailben elküldeni!
- Akkor menj egyedül! Én biztos nem megyek!
- Még csak az kéne! Kiskorú vagy még te ahhoz hogy saját életed legyen! Jössz és kész!
Na nem bírtam tovább. Kirontottam  az ajtón, kishíján felrúgva az ajtóban szúnyókáló KuszKuszt és olyan messzire futottam amilyen messzire csak tudtam. Teljesen ki voltam borulva. Nem csak arról volt szó, hogy elköltözünk egy számomra idegen világba, ahol nincs soha 4 évszak, csak óceáni éghajlat,  hanem arról hogy a mostani, amúgy tökéletes életünket hagyjuk itt aminél kívánni sem lehetett jobbat! Csak mert anyum főnöke kitalálta ezt! A következő gondolatom Tina volt. Ő mindig tudja mit kell csinálni. Sokkal több önbizalma van  és határozottan megmondja a véleményét mindenről. Elővettem a zsebemből a telefonom és feltelefonáltam. Azt kérte találkozzunk a Nagy-tónál a stégen.
Fél óra múlva ott ültünk és lábunkat a vízbe lógattuk.

- Na meséld el, mi volt pontosan!- szólalt meg végül
- Elköltözünk- nyögtem ki
- Hogy mi? Mikor? Hova? Miért?
- Los Angelesbe a nyáron azért mert anyum új munkát kapott!
- Los Angelesbe?! De hisz az kritikusan messze van!
- Tudom....De ez azt is jelenti, hogy nem találkozhatunk nagyon sok ideig. Te itt maradsz én meg mehetek egyedül a sznobok közé.
- Fel a fejjel! Ne így állj hozzá! Lehet hogy eleinte kicsit furcsa lesz, meg minden, de majd beleszoksz! Ráadásul azt mondják hogy a strandokon Los Angelesben vannak a legjóképűbb vízi mentősök! Majd tegyél úgy mint aki nem tud úszni!
Elkezdtem kacagni. Tina még a legvalószínűtlenebb helyzetekben s meg tud nevettetni. Valószínűleg nem is lenne olyan rossz ha ő is jöhetne velem. De nem lehet.

******

Napjainkban: 

Éljenek azok a kellemes reggelek, amikor az 5:20-as villamos elszáguld az ablak alatt és az az átkozott piros Volkswagen olyan hangosan dudál rá , hogy KuszKusz miákolva bújik be az ágyam alá! Minden reggel pontosan 5:15 perckor lép ki az idióta sofőr a szemközti panelból. Mint a kocák a vályúhoz úgy kocog oda az ütött-kopott kocsijához, miközben az aktatáskával a hóna alatt köti a nyakkendőjét. Aztán beszáll elindul, és pontosan akkor ér oda, mikor a villamos elszáguld. Természetesen a nemtetszését csakis kizárólag úgy tudja kifejezni, hogy ráfekszik a dudára, amivel még igazán nincs semmi baj, kivéve, hogy én éppen tisztán hallom a 6-ról!
Ahogy mindig, most is fáradtan visszazuhantam az ágyamba. Tekintetem a falon lévő naptárra tévedt, amit még együtt készítettünk Tinával. Holnap kezdődik az iskola. Jó benyomást kell tennem, hisz 2 évig legalább még ide kell járnom. Elszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy holnap több száz kilométerre leszek a másik gimitől, ahova a többi barátom jár.
Mire rászántam magam arra, hogy kimásszak az ágyból, anyum már elment dolgozni. Sokszor megy el ilyen korán, és általában este 9 körül ér haza. Azt mondta, hogy csak az első pár hónap az ilyen. Na persze...
Mai terv az volt hogy utazok egyet a villamoson, és felmegyek az egyik panel tetejére, és elmélkedek.
Felöltöztem majd elindultam a robbant izgalmas kalandomra. Útközben vettem magamnak néhány szál "vadvirágot". Ha már nem szedhetek. Így utaztam végig a villamoson.

a villamosról leszállva.

Mikor felértem a panel tetejére, körbenéztem. Milyen nagy ez a város! Nem látni mást, csak betontömböket, és mozgó kis hangyának tűnő embereket, autókat. A sárga villamosok pedig olyanok mintha egy-egy kukac keveredett volna a hangyaboly közepébe. Felpillantottam az égre. Amit a legjobban hiányoltam, az nem volt más, mint a csillagok. A fényszennyezettség miatt soha nem látni egyet sem. Hirtelen belekapott a hajamba a szél, és levitte a kalapom. Ó hogy a!

- A kalapom!- kiáltottam, majd lélekszakadva indultam el lefele a 20 emeletes épület lépcsőjén.....

Bevezetés

Hali
A nevem Lollye. Pár hónapja költöztünk el a szülővárosomból New Forestből a nagy, sznobokkal teli Los Angelesbe. Édesanyám egy divatlapnál dolgozik. A főszerkesztő még a nyár előtt felajánlott neki egy jobb pozíciót, de ennek a hátulütője az volt, hogy be kellett költöznünk ebbe a szmoggal teli világba, mert itt van az újság bázisa. Elbúcsúztam a gyönyörű erdőktől, bevetett földektől, szántóktól, a gimnáziumtól, ahova eddig jártam. Sőt még a legjobb barátnőmtől, Tinától is. De megígértük egymással, hogy minden nap beszámolunk a modern technika segítségével....