5. rész. Lottánál

Hát ha úgy vesszük sikerült túlélnem az első hetemet. A temperás eset után azért a gráciák is visszább vettek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nap mint nap ne vágnának hozzám egy-egy válogatott sértő szót. Ilyenkor én  pofátlanul mosolyogtam, vagy visszaválaszoltam egy durvábbat. Természetesen már aludni, sem aludtam az órákon. A tanárok megkezdték a tananyagot, illetve az első jegyek is megszülettek többünknél. Főleg azoknál, akik még a nyárban érzik magukat és rendre elfelejtik, hogy órán tartózkodnak. Köztük a mellettem ülő Tyler is, aki ez alatt az egy hét alatt sikeresen benyakazott három egyest. Anyum mit sem tudván az iskolában nyújtott impresszionista alkotásomról, simán bele ment, hogy a szombatot Lottánál töltsem. Tinával beszéltem telefonon, helyeselte a tettem, mesélt kicsit az otthoniakról. Jeremy szakított Angelával mert elege lett a lány sipákolásából. Emellett Chattie-nek új haja lett, pink csíkokat festett bele. Szóval minden pörög ott, ahogy az lenni szokott.

******

Lottával délután kettőre beszéltük meg a  találkozót. Mivel nem teljesen volt világos, ahogyan elmagyarázta merre lakik, így abban maradtunk, hogy kijön elém az utcájuk végébe. addig meg valahogy csak eltalálok a Google-térképpel.

Már dél környékén elkezdtem készülődni. Az idő kissé szeles és hűvös volt, így hosszú nadrágra, illetve egy egyszerű szürke háromnegyedes felsőre esett a választásom. Aztán eszembe jutott a régi kötött „csöves” sapkám, amit még Tinával kötöttünk. Tökéletes összhang.

A Google-térkép szerint, körülbelül 20 perc lehet az út, de mivel ismerem magam annyira, tudtam , hogy legalább háromszor el fogok tévedni már negyed kettőkor elindultam. Nem hazudtoltam meg önmagamat. Valami gettó féleségbe sikerült elkeverednem. Hamar rájöttem, hogy rossz helyen járok. A falakon színes graffitik jártak szemet kápráztató táncot. Rengeteg építkezésekről visszamaradt hulladék, betört ablakok, melyek mögül néhány sötét alak rosszallóan tekingetett ki. Az utcának nevezett betontörmelék végén egy kosárpálya állt, ahol néhány fiatalabb néger játszott, nem túl szabályszerűen. A pálya két oldalán drukkerek ültek és állatias üvöltésekkel kommentálták a meccs állását. Kirázott a hideg. Végül kiderült, hogy fordítva tartom a telefont. Megborzongtam, majd elindultam végre a jó irányba. Csak 10 percet késtem. Lotta már várt.

- Helló, azt hittem már nem is jössz!- köszönt lazán

- Öm, eltévedtem.

- Google-térképpel?

- Fordítva tartottam a telefont- vallottam be

- Óóóó- ennyi volt a reakciója, miközben megindult.

Igyekeztem megjegyezni az utat, ha már olyan ügyesen ide találtam. Mint kiderült Lottáék utcája egy U alakot vesz fel, ezért nem értettem mikor azt mondta hogy „Ne fordulj el semerre, maradj egyenesen, csak ott fordulj ahol kell”. Az utolsó előtti társasháznál álltunk meg.

- 8 lakás van a két emeleten, 4-4 elosztásban. Mi a földszinten lakunk a 2. lakásban.- tájékoztatott Lotta – A szüleim nincsenek itthon, szóval akár fel is robbanthatnánk a konyhát és utána eltervezhetnénk hogy törünk világuralomra. – hadarta, miközben a zárral küszködött.

- Ööö oké-próbáltam nyugtázni ezt a kissé bizarr kijelentést

- Tatáám!- nyílt ki végül az ajtó- A lakásunk Loft  stílusú és egyedi elrendezésű. Az újratervezett enteriőrök elegáns megjelenést kapnak. Anyukám egy lakberendező szaklapnál dolgozik, így mindig a legdesingesebb otthonunk. 

Ez aztán modern! Nem egy falusi kiskonyha!

- Nagyon szép- bólogattam, habár csak annyi jutott el az agyamig hogy az anyukája hol dolgozik

- Várj hozok üccsit. Szereted a Fanta-t?

- Igen- válaszoltam

Ekkor hirtelen egy hatalmas barnafoltos szőrtömeg vágtatott felém, hevesen csaholva. Én sikítottam egyet, de mire észbe kaptam már a földön voltam és nem túl kellemes nyálpakolást kaptam az arcomra.

Rambo

- Rambo rossz kutya!- kiabálta Lotta, miközben próbálta lerángatni rólam a lelkes ebet- Bocsika de nagyon szereti a vendégeket.

- Azt látom- mondtam nevetve miközben próbáltam megszabadulni a kutyanyáltól

Rambo megbánó pofával nézett rám, majd elballagott egy másik helységbe

-Tényleg! Neked van valamilyen háziállatod?- kérdezte Lotta

-  Egy macska, KuszKusz a neve.

- Cuki lehet! Szerinted jó barátja lenne Rambonak?

- Hát…..Nem hinném. KuszKusz fél a nála nagyobb állatoktól.

-Óóó értem.

Egész jól el lehet ezzel a Lottával beszélgetni. Ráadásul rengeteg közös vonásunk van. Ő is szereti a Green Dayt. Kiderült, hogy a nagyszülei falusi emberek, és nem is laknak olyan messze New Fores-től. Csupán fél óra gyalog, a kiserdőn át. Meg is beszéltük, hogy a nyáron, ha megyek le Tinához ugyanakkor jön le ő is, hogy ott is találkozzunk.  Egyszer csak Lotta arca elkomolyodott.

- Látom jóban vagy Tylerrel.-  nem hasonlított a korábbi percekben harsány csilingelő dumagépre. Úgy láttam igazán komolyan veszi a kérdést.

- Á dehogyis!- nevettem- csak néha beszélünk pár szót, meg mellettem ül. Miért talán tetszik neked?

- Ő az unokatestvérem. – nem változtatott s hangnemén – Te ültél mellé?

- Nem, ő volt. Lehet csak meg akart menekülni attól a Jessicától.

- Ahan értem. Tényleg! Még nem is meséltem a primadonnákról ugye? – Lotta, mintha hirtelen visszakapcsolt volna az előző funkcióba- A nevüket tudod?

- A szőke az Jessica. A kövér az Bretty, de nem vagyok benne biztos. A másik kettő meg Wendy és Jen. Hogy melyik melyik. azt nem tudom.

- Igen a szőke tényleg Jessica. Teljes nevén Jessica Alawer.A szülei dúsgazdagok, ő pedig egy elkényeztetett kis liba. A kövér teljes nevén Bretty Selva. Az apja felkapott híradós.Mindig ő végzi a „piszkos munkát” ha Jessica „megkéri”. A fekete hajú  Wendy Bring. Ő a suli pletykafészke. Én neki köszönhetően már három sráccal is jártam, csak én nem tudtam róla.  

-Aucsh! Az szép lehetett!

- Haha! Talán. A rövidebb hajú pedig Jenna Mindre.

- Csak szerintem nézik semmibe a többiek?

- Nem csak szerinted. A másik három rendesen kihasználja. Jen szegény családból származik, de jól tanul. Cserébe azért hogy a „nagyokkal” lóghasson minden nap megírja a házijukat, illetve az iskolában cipeli a holmijuk, puskát ír nekik stb.

- Hát jó buta akkor.

Rápillantottam az órára. Úristen! Már fél 8! Haza kéne érnem még ma! Elköszöntem Lottától és hazafele indultam. Kivételesen sikerült nem eltévednem így 8 körülre már haza is értem.

Felnyitottam a laptopot, majd beléptem facebookra. 2 üzenetem jött. Az egyik Tinától.

Szia! Képzeld el, hogy jövő héten Green Day koncertre megyünk! Szerzek neked autogrammot. Ne feledd, már csak két hétvége, és talizunk!

Csacsó: Tina

 Hali! Ajánlom is! Gondolkodtam kicsit. Mi lenne, ha én és Lotta mennénk le hozzátok? – itt elgondolkodtam.  Lotta vajon belemenne? De aztán írtam tovább. – A nagyszülei egy köpésre laknak tőlünk. Tök jó lenne ha megismernétek egymást!

Goodtime : Lollye

A másik üzenet J.-től jött.

Csá Indiánlány!

Holnap Ty-al csapódunk és húzunk le deszkázni. Nincs kedved kijönni? 3.-kor a pályán. Ty szerint odatalálsz.

 Cső: J.

Picit töprengtem, majd válaszoltam

Hali Robert

Még  gondolkodom, majd még eldöntöm holnapig.

Goodtime : Lollye

Pár percre rá:

Ne hívj így! J. vagyok!

4. rész Rajzóra

Már kora reggel éreztem. hogy nem ez lesz a legjobb napom. De arra végképp nem számítottam, hogy az igazgatóiban kötök ki. Viszont kezdjük az elején!
Az éjszaka nem aludtam valami sokat. Nem azért mert nem voltam álmos, sőt! Mikor bezuhantam az ágyba már körülbelül úgy érezhettem magam, mint egy másnapos zombi. De valahogy mégsem tudtam elaludni. Folyton forgolódtam, de mintha csak egy zsák krumplin feküdtem volna. Ráadásul KuszKusz is folyamatosan nyávogott, hogy még csak véletlenül se tudjak pihenni akár egy szemhunyásnyit is.
Nem is kell mondanom, hogy reggel majdnem összetört a tükör mikor belenéztem. A hajam egy szénakazallal egyenlő, a szemeim, mint akinek behúztak kettőt, a szám helyett egy lila csík, az arcom meg hófehér. Egyszóval, ha találkoztam volna egy boncmesterrel simán hihette volna azt, hogy az egyik kuncsaftja szökött meg a hullaházból. Ilyen és ehhez hasonló kellemes gondolatokkal készültem fel a mai napra.
Az iskolába menet eltöprengtem, hogy milyen zene ébreszthetne fel úgy igazán. Végül a Green Day-tól a Holiday-ra esett a  választásom. Régi szám, de ezerszer jobb, mint a mai nagymenők felkapott, 2 hónapos számai, amiket úgy hallgatnak, hogy még csak a tartalmát sem ismerik. Így esett meg tavaly, hogy Tina óvodás kishúgáék óvó nénivel az élen Nicki Minaj Starships című dalára táncoltak farsangkor. Mondanom sem kell, mekkora volt a szülők felháborodása. Az óvó néni ellen mégsem tettek feljelentést, később kiderült,  német anyanyelvű és nem volt tisztában az angol szleng jelentésével.
Végre megérkeztem az iskolához. De mintha nem is otthonról, hanem a II. világháború egyik frontvonaláról jöttem volna. Körülbelül olyasmi, világvége hangulattal is a bensőmben. Nem akartam senkivel sem társalogni, így lehajtottam a fejem a padra és finoman szólva elszenderedtem egy pillanatra. Jah. Olyan pillanatra, hogy a 3. óra utáni ebédszünetben tértem magamhoz. Ott sem azért, mert feltétlenül fel akartam ébredni. Mintha valaki babrálna a hajammal…Felnéztem. Az osztálytársak körül álltak és röhögtek. Az első, akit megpillantottam, az Bretty és a mögötte álló grácia-trió volt. Végül Jessica lépett elő és kedvesen a mély megalázás illetve a kisemmizés gödréből elővett szavakat intézte hozzám.
- Nocsak, Csipkerózsika felébredt álmából, de nem lesz olyan hejcegecske aki megcsókolná ilyen kinézettel. Ó, de szomcsi!- majd hogy megrendíthetetlen együttérzését kimutassa, kitörölt egy nemlétező könnycseppet a szeméből.
Én csak néztem….egy fullra kinyomott rózsaszín temperát láttam magam előtt a padon. Körülötte pedig ecsetek, melyek szintén abban az árnyalatban pompáztak. A környezetemben meg mobiltelefonok vakui kattogtak. Elgondolni sem mertem, milyen állapotban lehetek most. De nem rohantam tükör után. Minél később tudom meg, annál több erőm marad bosszút állni. Míg a gráciák a többieket örvendeztették roppant szellemes és ütős szövegükkel, én csendesen magamhoz vettem a többi temperát a dobozból. Csak az a szemüveges srác vette észre aki mutatóujjával fejezte ki tetszését tegnap, mikor Tylert leoltottam. Egy titkos mosoly bújt elő a szája sarkából, jelezve, hogy várja a folytatást és ő ugyan le nem leplez. A pad alatt szépen letekergettem a kupakokat, majd marokra fogtam a tubusokat úgy,  hogy egyoldalúan tudjon belőlük távozni a festék.  A két markom meg is telt vele.
Mikor Jessica már azon volt, hogy a mellettem ülő Tylert rábeszélje arra, hogy keressenek másik helyet, felálltam. Mindenki elhallgatott, feszülten figyelt, várták, mi lesz.
- Nos, ti elkényeztetett majmok! Nem csak én megyek a twitterre! –ezzel a kiáltással előkaptam a kétmaroknyi temperát és összeszorítottam az öklöm. A szivárvány show egyenesen az általam majmoknak titulált egyének felé száguldott és tökéletesen megtalálta helyét azok méregdrágának nevezett turkálós göncein.

A villogó vakuk kereszttüze most rájuk irányult. Ilyen körülmények között érkezett meg a 60 körüli tanárnő. 4 diák folyamatosan sikítozik és úgy néz ki mint akit leokádott egy unikornis, az 5. körülbelül ugyanígy kinéző tanuló pedig győzelemittasan liheg kezei között pedig egy tucat kinyomott temperás tubus, melyek közül néhányból még csöpögnek a különböző árnyalatok. Miután kellően kiüvöltözte magát, ráparancsolt a még mindig röhögő osztályra, hogy azonnal takarítsanak fel, minket pedig felzavart az igazgatóiba. Töprengtem azon, hogy őt is be kéne venni ebbe az „Unikornis lehányta”- klubba. A rövid haja ősznek volt megfestve, de az árnyékosabb részeken erős lila, illetve kék árnyalatokat véltem felfedezni.
Az igazgató mondanom sem kell mennyire volt kiakadva. Mivel a primadonnák és az én közöttem lévő folyamatos oltogatást sehogy sem bírta megszűntetni, azt találta legnagyobb büntetésnek, hogy egész nap így kell majd sasszéznunk a suliban. Ezt a többiek savanyodott arccal és „igazgatóúr kérem ne!” kiabálásokkal nyugtázták. Én elintéztem egy vállvonogatással. Így a 4. óra el is telt. Ami megjegyzem rajz lett volna. Na erről ennyit.
A szünetben Lotta izgatottan szaladt oda hozzám.
- Lollye, Lollye! Mi történt? Az egész suli rajtatok csámcsog.
- Lehányt egy unikornis!- közöltem némi iróniával
- Tényleg!! Óóó nem igaz, hogy nem láttam!- olyan csalódott arcot vágott, hogy elnevettem magam
- Komolyan ne vedd! Volt egy kis összezördülésünk, de már mindegy.
- Óó értem. Figyi, nem lenne kedved a hétvégén eljönni egyet dumálni? Olyan jó lenne!
- Am. Miért is ne? Bár ha ezt anyum megtudja…
- Majd leírom face-n a címünket, meg hogy hányra gyere, oksa? –mintha meg sem halotta volna az utolsó mondatom.
- Oksa….
Mire feleszméltem már elszaladt. De valaki mások jöttek helyette. Az egyik Tyler volt, a másik pedig az a szemüveges srác.
- Mit akartok?- kérdeztem amolyan, „remélem semmit” stílusban
-  Cső Lollye, ő a  haverom J.-Tyler mint mindig most is 25 másodperces szünetet tartott.
-J. Így van beírva a személyidbe is? – fordultam a sráchoz
- Nem. A valódi nevem Robert J. Moshandkower.  Ebből maradt meg csak a J.
- Ja, ok.
- Figyu készíthetnék rólad egy képet?
- Nézz fel Twitterre ott találsz már jó néhányat.- ezzel felvettem a földről egy sárga kis virágot, ami épp két betontábla közül próbált szabadulni.
-Kérlek!
- Mit nyerek rajta?
- Majd meglátod! – közölte Tyler nyersen, majd elővette a telefonját.
A gép kattant egyet, majd a két fiú tovább indult.

**********

Este teli volt már az összes közösségi oldal ezekkel. Facebookon legalább 50 ismerősnek jelölés, és körülbelül ugyanennyi megjelölés. Tina is írt
Szia Lollye!
Mi a büdös franc folyik itt? O.o
CsaCsó :Tina

Hali Tina
Picit eldurvult a rajzóra, de már minden rendben. Az igazgató nem szabott ki nagy büntetést és a hétvégén valószínűleg meglátogatom ezt a Lottát. Viszont most megyek zuhanyozni, még mielőtt anyum meglátna így!
Goodtime : Lollye

Két órával később….

Szia Lollye, én vagyok az megint!
Nézz csak fel a netre! Tök jó az a kép amit rólad csináltak. A kommentek is erről árulkodnak. És az a két srác is jó akik készítették.  Holnap felhívlak telefonon és mindent el kell mondanod 
CsaCsó: Tina
Hitetlenkedve nyitottam meg a mellékelt linket. 330 like és 54 komment. Az én képem alá, amit Tyler csinált ma. A következő felirattal :
 Olyan gondtalan minden,
Amíg a szívem rejti a kincsem
 A földön annyi jó dolognak van még hely,
 Ha tehetném soha nem is nőnék fel!

Tyler jó fotós!