2. rész: A sznobok iskolája

Kettesével, hármasával szedtem a lépcsőfokokat. Az utolsó 3 emeletnél már szinte gurultam. Nyomorult szél! Pusztulna meg az óceánjával együtt! Pont az én kalapom kell neki! Mikor leértem, kivágtam az ajtót és körbenéztem. Csak egy gördeszkás srác ücsörgött a szemben lévő épület tövében. Minden bizonnyal tipikus városi sznob gyerek. Csöves sapka, kínai tornacipő, valami sosem látott együttes logó a pólóján...Ráadásul gördeszka. De csak ő volt a közelben. Vajon látta a kalapom? Nagyon elfoglaltan matatott valamit a telefonján.

 Össze kellet magam szednem. Az első ember akit itt megszólítok. Tegezzem, vagy magázzam? A tegezés az olyan vidéki, a magázás meg nagyon idegen. Végül vettem egy mély levegőt és odaléptem hozzá:
-  Elnézés nem tetszett láttad hogy leesett itt egy kalap?
A fiú lassan felemelte rám a tekintetét. Azt a kínos pillanatnyi csendet! Idegességemben elkezdtem topogni egy helyben. Mit fog szólni! Hogy lehet így besülni! Még azt hiszi, hogy valami elmebeteg áll előtte! De a reakciója megnyugtató volt:
- Mi van? Jól érzed magad?- simán letegezett, jó
- Hát én csak nem tudtam hogy tegezzelek vagy magázzalak. Nem láttál itt egy barna kalapot? Leesett!
- Honnan?- olyan ráérősen tartott 25 másodperces szüneteket
- Onnan a magasból!- mutattam- Levitte a szél....
- Hát az nem jó!- tényleg? nem mondja
- Nem láttad?
- De láttam.
- És hol?- kezd az idegeimen hajszáltáncot járni!
- Itt ni!- és mosolyogva előhúzta a táskájából  a kalapom. Kicsit meggyűrte.
- Köszönöm szépen!
- Jah nincs mit. De legközelebb ne történjen ilyen. A görpályán épp arcba kapott! Aztán láttalak a panel tetején gondoltam, lejössz érte.
- Tényleg nagyon köszönöm!
- Jah, nincs mit!
Zavartan távoztam, útközben majdnem lefejeltem egy villanyoszlopot. Olyan kínosnak éreztem ezt az egész helyzetet. Leejtem a kalapom a 20-ról, ami telibe kapott egy gördeszkás srácot. Végül elnevettem magam.

********

És íme egy újabb reggel. A Volkswagennel, az 5:20-as villamossal és a koca sofőrrel. Csak KuszKusz ma nem az ágyam alá, hanem a takarómba bújt el. Egészen 8 óráig vergődtem a paplan alatt, és a macskámnak panaszkodtam. Meséltem neki a tegnapi srácról, és hogy mennyire nem akarok ma iskolába menni. Valószínűleg nem sokat értett belőle, de helyeslően nyivákolt. Vagy csak jelezte hogy éhes.  Az az egy előnye van ennek a Los Angelesnek, hogy az órák nem 8-kor, hanem 9-kor kezdődnek. Teljes nyugalommal készültem fel a mai napra. Elméletileg egy hete volt az évnyitó, de semmi kedvem nem volt elmenni rá. Végig állni egy ünnepséget, miközben sugdolózva találgatják, ki vagy, ahelyett hogy megkérdeznék? Inkább egy énekóra Mrs. Swimmerrel!
Háromnegyed 9-kor már az iskola kapujában álltam. Szóval. Le kell adnom a mappám, hogy megkaphassam a tankönyveket és a szekrényem kulcsát. Az igazgatóit gyorsan megtaláltam. Csak követtem egy üvöltöző tanárt, aki előtt két fiú lépkedett. Az egyiknek volt egy monokli a szeme alatt, az orrából pedig szivárgott a vér. Hihetetlen, hogy ezek már a tanév első napján verekednek. Tina szerint az ilyen városi sznobok kedvenc verekedési helyszíne a West End pláza. Nem meglepő.  Csak türelmesen vártam, még a tanár odabent nagyjából kiadja magából a magas hertzeket, aztán kopogtam. Behívtak. A bejelentkezésem igen jól sikerült. Az igazgató megjegyezte, hogy régen látott ilyen illedelmes diákot. Ebből arra következtetek, hogy az őszülő feje már sokszor elgondolkodott azon, miért is lett tanár. Mikor kiléptem az ajtón hirtelen valaki nekem jött.
- Héj! - kiáltottam utána- Igazán figyelhetnél, mások is vannak a folyosón!
- Tessék?- fordult vissza flegmán
Akkor láttam, hogy egy igen telt lány és 3 társa roppant élvezetes társaságába csöppentem. Az egyik kezében néhány retikült, táskát és egy kopasz, kifordított (??) macskát tartott. A másik három láthatóan semmibe vette.

íme a jövőbeli ellenségeim

- He? Nézzétek lányok! Ez a kis senki hozzánk mert szólni! Ó de barika!
- Miért foglaljátok el az egész folyosót? Mások is vannak itt.
 - Újci vagy?
- Igen.
- Jaj de bajci! Hát idefigyelj te kis mitugrász! Ennek a sulinak mi vagyunk az úrnői, mi diktálunk itt mindent! Szóval húzd össze magad és az arcod!
- Most már mindent értek. Azért foglaljátok el az egész folyosót mert kisebb helyen se fér el az egótok!- amint ezt kimondtam olyan halk moraj félét  hallottam a hátam mögül. Néhány diák izgatottan figyelt rám. Na éljen. Megvontam a vállam és a leendő osztálytermünk felé vettem az irányt.
Belépve úgy látszott, soha nem lesz nyugalmam. Hatalmas sikoltozás csapta meg a fülem. Az osztályterem közepén egy szabályos körben álltak a leendő osztálytársaim.
- Én légyszi, légyszi!
- Nem, én ülök mellé!
- Ne! Engem válassz!
Körbe pilantottam, a lány tömegen túl és feltűnt, hogy az osztályban fiúk is vannak. Csak ők fejüket rázva ücsörögnek a padjukban. Aha. Értem. Felsóhajtottam, én is leültem egy padba, majd elmélkedni kezdtem. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és az a 4 lány lépett be rajta, akikkel az imént összeszólalkozásba kerültem.  A szőke pofátlanul odalépett. A sikítozó tömeg egy pillanat alatt elhallgatott és úgy vállt ketté, mint a katonaságban. Akkor végre megláthattam ki miatt lettek ilyen izgatottak. A kör közepén egy srác ült.

De hisz ő ugyanaz, akivel én találkoztam tegnap!

Döbbenten figyeltem az eseményeket. A szőke primadonna kivált a 4-esből és a fiú felé fordult.
- Ty, ugye idén is én ülök melletted?
- Jah. De nem ide ülünk -mostmár biztos voltam benne hogy ő, az. Szinte pontosan 25 másodperc szünet
- Hanem?
- Oda- mutatott a mellettem lévő padkettősre- én ülök kívül (azaz felém)
- Oda? Hisz ott az a senki.
- Jah. Zavar?
- Igen nagyci!
- Jó akkor keress mást aki melléd ül. - ezzel levágódott mellém
De ezt a vezető-primadonna se hagyta szó nélkül.  Hirtelen felkapott egy üveg paradicsomlevet (?) a mögöttem lévő szemüveges srác asztaláról és a tartalmát mind a hófehér blúzomra öntötte. Normális körülmények között biztos neki estem volna. Mert Tina ilyen esetben rögtön azt kiáltotta hogy "Kapd el a Wella Flexes haját, nézzük meg mennyire tartós! Fixeld a Flexet!" De Tina most nem volt sehol.
Végül felpattantam és kirohantam, szinte fellökve a befele érkező tanárt.. Elegem volt. Nagyon.
Estére már semmi erőm se maradt. Végül azért mégiscsak bekapcsoltam a laptopom. Két üzenetet kaptam. Az egyiket Tyler Swet (ez a neve??) küldte. Az órarendet és néhány biztató szót tartalmazott a levele. Ismertette a hercegnőket Jessica, Bretty és Wendy. Illetve a pincsijük Jen.  A másik pedig...Tinától.
" Szia, hogy ment az első napod? Itt mindenki nagyon hiányol! A többiek is szeretnének rólad tudni szóval mesélj!
CsaCsó: Tina"
Mély lélegzetet vettem. Most mit csináljak? Meséljem el, hogy megfutamodtam, mert néhány primadonna kifogott rajtam? Hogy milyen rossz itt? Hogy senkim sincs? Miért törném le? Végül elkezdtem gépelni:
" Hali, Tina! Képzeld nagyon emlékezetes volt az első napom! Azt hiszem a suli egyik legmenőbb sráca mellém ült. Néhány utálatos lánynak persze ez szúrja a szemét! Az igazgató szerint én vagyok az egyik legudvariasabb diák a suliban! El tudod hinni? Én nem. És veled mizújság? Hogy telnek a napok?
Goodtime: Lollye"
Pár perc múlva jött a válasz:
" Na! Mondtam én hogy nem lesz olyan rossz! Hát olyan volt az első nap mint általában! De nézd mit találtam! Ez még egy nyári kép! Emlékszel?Holnap is számolj be!

 CsaCsó : Tina"

Szomorúan csuktam le a laptopom tetejét. Bárcsak lett volna annyi bátorságom, hogy bevalljam neki az igazat.....